Receptünk története még a háború idejére nyúlik
vissza. Arra az időre, mikor még dédnagymamám tüsténkedett kockás kötényében a
tűz körül a jelenlévők legnagyobb örömére. A legnehezebb állapotokban is
megtalálta a megoldást arra, hogy valami ízletes finomság kerüljön az asztalra.
Történt egy áprilisi napon, hogy kis unokája
(édesanyám) születésnapjára készülődve nekilátott a hőn áhított szülinapi torta
elkészítéséhez. Rutinosan vette elő a hozzávalókat a kamrából, de egyik
pillanatban kővé dermedt. Egy pillanatra mindenki megijedt. Nem tudtuk, hogy
megkérdezzük-e tőle, mi a baj. Aztán nagyon halkan ezt rebegte: - Nincsen
idehaza lisztünk a tortához.
Egy
világ dőlt össze bennünk és őbenne is, mivel nagyon szeretett volna örömet
szerezni. Gondoltuk, az ünneplésnek lőttek, de azért titkon reménykedtünk a
dédi leleményességén. Liszt nélkül hogyan lehetne sütit készíteni? Ilyen még
nem volt és beszerezni sem lehetett már sehonnan. Egy szülinap nem várhat
napokig. Kell, hogy legyen valamilyen megoldás. Némi tanakodás után a dédinek
felcsillantak a szemei és máris kutatni kezdett a kamra legeldugottabb
sarkában, majd mint aki aranyra lelt, büszkén magasra tartott egy kisebb fajta
zsákocskát. A tartalmát az asztalon heverő nagy tálba öntötte. Még nem tudtuk,
hogy pontosan mit akar, mi csak egy nagy kupac diót láttunk, amit bizonyára
nekünk kell megtörni. – Ne nézzetek már olyan riadtan, hanem kezdjétek el
megtörni! – mondta ellentmondást nem tűrő, de mégis kedves hangon. Amíg mi
megtörtük az összest, addig a dédi mindent előkészített. Kíváncsian vártuk,
hogy mi lesz ebből. A dióbeleket ledarálta és a liszt helyett ezt rakta a torta
tésztájába. A dédi találékonyságának köszönhetően elkészült a szülinapi
csokoládékrémes diótorta, ami annyira ízlett mindenkinek, hogy ezután minden
évben, minden születésnapra ezt kellett sütnie.
A
hagyományt őrizve a recept évtizedeken keresztül anyáról lányra szállt. Csak
annyiban változott az eredetihez képest, hogy a krém elkészítéséhez már jó
ideje RAMA margarint használunk. A mai napig minden születésnapon van ilyen
torta az asztalunkon. Amiért a receptjét most közzé adom, annak csupán azaz
oka, hogy három fiam van (és szemmel láthatólag egyik sem tör cukrászmesteri
babérokra). Talán így folytatódik ez az „édes” hagyomány.
RECEPT:
Mama dió tortája
Hozzávalók: 6 tojás, 15 dkg cukor, 15 dkg darált dió, 2 kávéskanál sütőpor.
Krém: 2
tojás, 10 dkg cukor, 2 csomag vaníliás cukor vagy rúd, 3-4 evőkanál kakaópor,
vagy 100 g reszelt csoki, 20 dkg Rama
A tojássárgájákat
kikeverjük a cukorral és beletesszük a sütőport, diót, majd a felvert tojásfehérjét
óvatosan belekeverjük. Tortaformában, amit sütőpapírral kibélelünk, 160 fokon
tűpróbáig sütjük.
A krémhez
valókat forrásig melegítjük, de legalább addig, amíg a cukor felolvad. Még
melegen habverővel belekeverjük a margarint. Megvárjuk, amíg a krém kihűl, a tortát
kettévágjuk, megkenjük a krémmel kívül-belül. Tetejét fél diókkal díszíthetjük.
Azóta
sokszor elkészítettem ezt a tortát darált mogyoróval, mandulával, sőt fehér
csokis krémmel is.
FOTÓK:
Itt a bizonyíték 2 éves szülinapomról. Ez a fotó kb. 40 évvel később (2009-ben)
készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése